Egy nagyon meghatározó és kritikus időszakba szeretnék betekintést nyújtani, mely mindenkit érint: fiatalt, felnőttet, szülőt, tanárt egyaránt. Van akinél viharosan zajlik le, van akinél szélcsendesen, de mindenképp eljön az életünkbe ez a periódus. Egy neves pszichológus, Erik H. Erikson pszichoszociális fejlődésmodelljét venném alapul.

Az ember egy sajátos lehetőséggel rendelkezik: tud társas kapcsolatokat kiépíteni, azon belül is barátokra szert tenni. A barátok fogalma nagyon is az emberre jellemző, hiszen barátok nélkül nem élet az élet, sőt!

"Fontos, hogy itt és most jelen legyünk. Nincs múlt és nincs jövő. Az idő nagyon félrevezető dolog. Mindig csak a most létezik. A múlt nyújthat tapasztalatot, de nem élhetjük újra; reménykedhetünk a jövőben, de nem tudjuk, hogy eljön-e." (George Harrison)

A JÓLÉT alapvetően egy közgazdaságtudományi fogalom, melyet több vonatkozásban is használnak. Elsősorban az ember szellemi és anyagi szükségleteinek a kielégítését értjük alatta, másodsorban pedig az egyén vágyainak realitását, azaz azt, hogy az előbbiek teljesülése elérhető közelségbe kerüljön az ember számára.

Az előző írásomban szó volt a félelemről, mint életünket átitató érzésről. Megvizsgáltuk négy oldalról, testi, lelki, szellemi szintről, és egy rész még megválaszolatlan maradt: a magatartás szintje. Ezek alapján hét félelmi típusba sorolhatóak az emberek. Vegyük sorjába a "félősök" fajtáit: